Korábban foglalkoztunk az érkezőkkel és az elmúlt edzőmérkőzések "tanulságaival" is. A várható további igazolásokról én magam nem szeretnék írni, a kollégák vagy megteszik, vagy nem. Távozókról csak annyit, hogy Takács Zoltán átadólistára került a magatartása miatt, állítólag mindennel foglalkozik, csak éppen a futballal nem. Igazán nagy kár, remek védőt veszítünk vele. Azonban az átigazolásokról ennyit és ne többet! Inkább maradjunk a taktikánál. Mi van, mi lehetne és miért?

Először is induljunk ki a Belekbe repülő keretből. Ez alapján rendelkezésünkre áll három kapus (Balajcza, Horváth, Banai), kilenc védő (Szokol, Vermes, Fodor, Litauszki, Pollák, Lipták, Mihajlovics, Dvorschák, Kiss), tizenegy középpályás (Markovics, Proesmans, Nikon, Nagy, Simon, Magos, Balajti, Balogh, Barczi, Kovács, Remili) és négy csatár (Kabát, Rajczi, Lázár, Zamostny). Még hozzá vehetjük Tajthy-t és Tóth Bálintot, akik az U19-es válogatottal készülnek jelenleg, tehát így van egy huszonkilenc főt számláló keretünk. Lássuk hát először is, hogy mi is a jelenlegi felállás:

Ez tehát az aktuális kezdő, amely sok helyen változhat még. Vermes biztosan be fog még kerülni, ha 100%-os állapotban lesz, valamint remélem Fodor is előbb utóbb kezdő lehet. A többi poszton alighanem csak sérülések és elitlások változtatnak majd. (Így tehát a várható védelem: Pollák-Lipták-Vermes-Fodor)

Előnyei: A gyenge középpályát létszámfölénnyel egyenlítjük ki, védekezéskor hat ember őrzi a kapunkat, míg három további a második hullámra felügyelhet. Továbbá a labdabirtoklásunk is jó lehet.

Hátrányai: A megszerzett labdákat nehezen tudjuk gyorsan átvinni az ellenfél térfelére, vagy a két szélső gyorsaságát kihasználva indítunk, vagy Rajczira ívelgetjük a labdát, mind a kettő könnyen kiismerhető és így levédekezhető. Ráadásul szélen megbontható a csapat (sárga nyíl).

Jöjjenek akkor a "vizionált" felállások. Kezdjük rögtön egy klasszikus 4-4-2-vel, immáron valóban teljes kerettel. Látszólag ki van egyenlítve minden csapatrész, 4 megbízható hátvédünk van. Nikon első sorban a támadásokért felel, míg Proesmans szűr. Elöl általában Rajczi lenne - ismerve Zorant - egy picit hátrébb vonva pedig Barczi. Az első kettős tetszés szerint variálható Lázár és Kabát bevetésével, ahogy Balogh és Kovács Dani is.

Előnyei: Több támadójáték. A labda rövid, gyors passzokkal cikázhat föl, ráadásul a szélsők hátrébb vonásával kisebb súly van a szélső hátvédek vállán. A középső traktus erős marad, a szélen pedig könnyebb a visszazárás.

Hátrányai: Balogh és Simon nem kimondottan a védekezéséről híres. Márpedig ha Pollák és Fodor fölmegy a támadásokhoz, nagyon fegyelmezetten kell a széleket lezárni, hogy működjön ez a rendszer. A középpálya közepe még mindig bizonytalan, mennyire átjátszható.

Jöjjenek a vadabb megoldások. 4-3-3! A középpályánk gyengeségével ezúttal nem foglalkozunk, legalábbis olyan szempontból, hogy ott küzdjünk labdákért. Ehelyett letámadunk. A védelem változatlan, Nikon/Proesmans szűr középen Magos és Markovics pedig amolyan középső és szélső középpályás is, így az ő játékuk a felállás kulcsa. Tulajdonképpen gyenge támadójátékú, de erős védelemmel játszó csapatok ellen lehetne csak bevetni.

Előnyei: A tavaly tavaszi támadójáték béta verziója. Ahjupera helyett Rajczi és Kabát túrja ki a védőket. Amíg elvonják az ellenfél védőinek a figyelmét - és erre kettejük igencsak alkalmas harcosságával, szabad terület nyílik Lázár előtt, aki jól tudjuk, hogy kényelmesen lubickol ilyen helyzetben.

Hátrányai: Ha eddig a széleket féltettük, itt aztán igazán féltenünk kell! Valójában ehhez a felálláshoz kellene még kettő tipikusan védekező középpályás, akik ki is tudják szolgálni a támadó traktust, hogy ne csak a védők ívelgessenek előre.

Nem tagadom, a következő felállási ötlet annak köszönhető, hogy Liverpool szurkoló vagyok "másodállásban". Kenny Dalglish rendszere sokszor bevált, talán itt is működhet. Védekezéshez öten vannak rögtön, akár egy védekező középpályás is segíthet azonnal, míg támadáshoz is sokan hozzátehetnek.

Előnyei: A középpályánk gyengesége ki van egyenlítve, míg a támadójátékunk is rengeteg variációban képes alkotni (sárga nyilak). Védekezéskor Proesmans/Nagy kéznél van, a szélső középpályások visszazárnak és öt hátvédő áll rendelkezésre.

Hátrányai: Nincsenek igazán védekező mentalitású szélső középpályásaink, ami a felállás kulcsa lenne. Ez a csapatrész ugyanis rettentően precíz kell, hogy legyen, egyszerűen nem engedheti meg magának ez a két játékos, hogy hibázzon, akkor ugyanis szélen azonnal szétszednek minket. Ennyire fiatal játékosok nem valószínű, hogy képesek betartani ezt a kötött és felelősségteljes pozíciót. Simon sem igazán erre a posztra született, de valószínűleg jobban csinálná, mint Kabát, vagy Lázár.

Utolsó mágnestáblámon egy nem kimondottan speciális felállás következik. Amiért mégis a végére hagytam, annak az az oka, hogy ehhez maximális fordulatszám kell. A rutin ezúttal kimarad a támadó szekcióból, helyét a gyorsaság váltja föl. Sok gyors passz kell ehhez és teljes koncentráció.

Előnyei: Ha már fiatal csapatunk van, használjuk ki! A védelem stabil továbbra is, a fiatal játékosok pedig szétfutják az ellenfelet, akik emiatt elfáradnak fizikailag és mentálisan egyaránt, emiatt egyre több hibát követnek el.

Hátrányai: Kevésbé tapasztalt játékosok sok hibát követhetnek el, ráadásul a tempót nekünk kell diktálni ahhoz, hogy kifárasszuk az ellenfelet. Márpedig ha mentálisan nem bírjuk, akkor kipukkadhatunk nagyon-nagyon csúnyán és akkor nagy vereség a vége. Sok múlik még pluszban a szélsőkön, akiknek megint csak egyszerre kell bejátszaniuk a középpálya közepét és szélét.

Ezek volnának hát az extra variációk, amiket talán meg lehetne lépni. Bár ezek mind csak képzeletbeli megoldások, jól esik néha álmodozni. Csemegézzetek hát kedvetekre! Melyik lehet a legjobb?